Újabb tókerülés

19 Júl

Lassan meglesz minden hazai tó. Kerülve. Bringával. Balaton: pipa. Tisza tó: pipa. Fertő tó: pipa. Felkészül: Velencei tó. 🙂

Néhány héttel ezelőtt, amikor megláttam a Zöldgömb Sport Klub által szervezett Fertő tó kerülést, tudtam, hogy ott a helyünk Gyurival. Nem nagyon jártam még azon a vidéken, csak Sopronban többször, tehát adott volt az alkalom egy tartalmas kirándulásra. Július 16., a nyár közepe, mi bajunk lehet, majd viszünk naptejet leégés ellen. Aha, persze. Szélvitorla kellett volna inkább, meg esőkabát.

A Zöldgömb Sport Klub tök jó túrákat, eseményeket szervez. No, eddig ugyan nem volt személyes tapasztalatom, csak olvasgattam az oldalukat, úgy éreztem, nem fogok csalódni. Igazam lett. 🙂 Beneveztem kis csapatunkat már jó előre, nehogy valami közbejöjjön, inkább legyen zsebben a nevezés, aztán majd megoldjuk a többit. Elég eseménydús a nyarunk, múlt héten még Kassán Spartanoztunk, majd villámnyaralás Balatonfüreden (várom, Gyuri vagy Jani írja előbb kommentbe: #tóbiásturné), aztán pár nap itthon és már indultunk is Fertődre.

Fertőszéplakon sikerült szállást foglalni, ami 3 kilométerre lett volna a versenyközponttól, de sajnos az utolsó pillanatban áttették máshova valami rendezvény miatt, így maradt reggel az autós szállítás. Előljáróban elég ramaty időt mondtak a hétvégére, de a reményhal meg utoljára, a lepényhal meg először, így nem készültem ítéletidőre. Kellett volna. 🙂

Péntek este már orkán erejű szél tombolt, simán elkélt volna a farmer és a pulcsi. Sivított a szél, nagyon kemény volt. Elhatároztam, hogy reggel bármilyen idő lesz, akkor is nekivágok. Gergővel ugyan nem egyeztettük külön a frissítést, de arra gondoltam, hogy ha egyedül vágok neki (Gyurinak a szél és az időjárás elvette a kedvét), akkor tartom magam a 130-140 bpm közötti tartományban és óránként megpróbálok 30-45 gr ch-t elfogyasztani. Ennek megfelelően került a zsákba néhány zselé, csoki, gyümölcspüré, sótabletta és az esőkabát. A kulacsokat feltöltöttem és mint aki jól végezte dolgát, betettem a hűtőbe. Mit nekem 10 fokos kinti hőmérséklet, július van, én bizony hűtött isot akarok kortyolgatni lefagyott kézzel.

Eljött a másnap reggel, a szél lehetőség szerint még jobban süvített. Én jól aludtam, reggel vidáman és elszántan ébredtem. Öltözés, evés, ivás, indulás. Egy közösségi házban volt a rajt, őszintén szólva még ekkora tömegre sem számítottam, mint ami ott volt. 🙂

Átvettem az itinert, a legnagyobb nyugalomban vártam a rajtot. Csörög a telefonom, nem tudtam felvenni, Márti hívja Gyurit: ottmaradtak a kulacsok. Még szerencse, hogy a ház előtt megy el az útvonal, Gyuri előrement és kihozta nekem a kulacsokat. Brafó Szabi, tabzs, tabzs 🙂

Gyuri még csinált pár képet gyorsban, hogy ha esetleg nem végződne jól a túra, akkor legyen valami emlék a családnak. 🙂

13692262_1115552085149869_1450839940_o

13720593_1115552001816544_2037406491_o

13694213_1115551921816552_2099185512_o

Elrajtoltunk szépen csendben, majdnem azt írtam, hogy szélcsendben, de a következő órákban a szokásos 90 fok helyett többször zárt be 75-80 fokot a bringa az úttesttel. Keveset nevettem, na. 🙂 De ekkor még nem esett az eső.

 

A taktikám nagyon egyszerű volt, amellett, hogy próbáltam magam a 130-140 bpm között tartani. Mindig valaki tempóját igyekeztem felvenni. Először egy kisgyerekes apuka és Kisfia mögött tekertem, de őket idővel elhagytam. Aztán hosszan mentem egy 3 fős társaság nyomában, de erősebbnek bizonyultak, mint én, így hagytam őket is elmenni. Aztán egyre kevesebb alkalmam nyílt követni valakit, így mentem a saját tempómat.

Fertőrákos. Itt volt az első komolyabb történés. Fertőrákos központjában van egy nagy emelkedő. Viszonylag hosszú is és elég meredek. Ment előttem egy néni bevásárló kosaras bringával. Próbáltam utolérni, de nem ment. Kb. az emelkedő közepén arra jutottam, hogy ha eddig tart a túra nekem, akkor is megelőzöm. Ő látszólag lakonikus nyugalomma tekert felfelé, minden nagyobb megerőltetés nélkül. Én az órámra néztem, 173 bpm-et mutatott, az agyam hátul akart távozni a sisak alól, a homlokomon lüktetett az ér, de végül sikerült a domb teteje előtt pár méterrel megelőzni. Hátranéztem diadalittasan, amikor megláttam, hogy többen is próbálkoznak a túrázók közül, kevés sikerrel 🙂

Lassan elértünk az első frissítő pontra, 53.3 kilihez, már Ausztriában.

IMG_20160716_120526

IMG_20160716_120519

IMG_20160716_120507

Iso, víz, dinnye, csokis parány (ami később került elő, addigra majdnem telítődtem csokis nápolyival :)) és nápolyi, illetve ropi. Nem is kívántam volna többet. Megettem, amit bírtam, feltöltöttem a kulacsaimat és indultam szépen tovább. Mielőtt nyeregbe pattantam volna, azért megkérdeztem, mennyien vannak előttem? Hárman. Akkor reális esélyem van a dobogóra – poénkodtam. Nemigen, mert már jó régen elmentek – lomboztak le azonnal.

Kicsit összetorlódott itt a tömeg, nem akartam megvárni senkit, így egyedül indultam útnak. És innentől kezdve egyedül tekertem végig a maradék 70 kilométert.

Még kb. 20 kilométert kellett kibírni olyan szembeszélben, hogy percekig néztem egy madarat egy helyben repülni, kilométereken át hajtottam a széltől kidőlt napraforgók mellett, aztán hirtelen valami megváltozott. Hátszelet kaptam, felugrott az átlag tempóm 30 fölé és siklottam az úton. Nem akarok bezzegországozni, hogy odaát milyen körülmények uralkodnak, csak egy szitu: egy hosszú egyenes városon belüli úton, ahol a nem tudott megelőzni egy kocsi a szembejövők miatt, kb. 1.5 kilin keresztül jött mögöttem, mire le tudott kanyarodni. Nem dudált, nem húzatta a motort, nem anyázott. Pedig egy BMW volt…mindegy, meghatározó élmény, na.

Illmitzben ugyan az ellenörző pontot nem találtam, így kicsit necces volt a folyadék ellátásom, de végül csak kibírtam. Esőben valahogy nem nagyon kívántam a folyadékot, nem tudom miért 🙂 Elfogyasztottam egy kisebb zacskónyi nápolyit, 3 zselét és egy csokit. Nem éheztem el, úgy szálltam le a bringáról, hogy uhh, ez szép munka volt, de nem adtam ki magamból mindent, maradt energia. Tudatos frissítés és okos tekerés. Ennyi a titka. 3 órát mentem esőben legalább, de a jól megválasztott öltözetnek hála nem lett semmi baj, nem fáztam meg. Mindenesetre júliusban nem számítottam 10 fokra, esőre (ami hol szakad, hol csak áztat) és szélviharra.

És a slusszpoén a végére. Célba érkezéskor Gyuri videózott és a Zöldgömb szervezők vártak a közösségi házban.

  • Teljes távon indultál? – hangzott a kérdés.
  • Igen.
  • Akkor dobogós vagy, harmadikként értél célba. – mosolygott rám a szervező srác.

Na, erre nem számítottam. Nem mondom, hogy nem esett jól a szívemnek, valahol titkon gondoltam erre, de inkább úgy számoltam, hogy 4. vagy 5. hely körül vagyok. Nagy volt a meglepetés. 🙂

Nagyon jó kis, családias verseny volt, jövőre is ott a helyem tutira. Köszönöm a családomnak és Gyuriéknak a supportot, köszönöm Zöldgömb Sport Klub a szervezést.

 

 

 

Fűzz hozzá véleményt!