Siker? Siker!

29 jún

A hétvége jelmondata nagyon egyszerűen hangzott: péppépüré. Ennek eredetét fedje most jótékony homály, kinek-kinek a fantáziájára bízom a dolgot. eXtremeMan hétvége, Kaposváron jártunk.

Péntek délután ülök a munkahelyemen. Még egyáltalán nem érzem, hogy itt holnap nagy dolgok fognak történni vagy legalábbis remélem. Talán úszni fogok a Deseda-tóban, ha minden jól megy. Aztán bringázok kicsit körülötte, majd talán futni is fogok a partján. Felejtsük el ezt talánt, próbálom kiűzni a gondolataimból. Este ráérősen pakolászok, továbbra sem vagyok különösebben ideges, ami nem szokatlan nálam, azonban Keszthely előtt is nagyon nyugodt voltam, aztán…rohadt drágán vettem egy pólót, amihez adtak egy energia zselét, úszás közben pedig ugye kiszálltam a versenyből, mert nem akartam úgy végigmenni, hogy Viktor nincsen mellettem, ha már együtt kezdtük el.

Ellenőrzöm a cuccaimat, minden megvan. Van már saját neoprénem is, Camaro Blacktec 2.0, kösz Sarkcsillag Sport.

Viszonylag jól alszom, reggel a gyerekek ébresztenének, ha nem lennék már ébren 5 óta. Van bennem egy kis feszültség, amin jómagam is csodálkozom. 25.75 km a mai táv, amit később kell teljesítenem. A család most itthon marad, Viktorral ketten vágunk neki a Kaposvár felé vezető útnak. Megy a röhögcsélés, aztán leérünk Kaposvár – Toponárra. Van még két óra a rajtig, sétálgatunk a parton. Viktor mantrázza, hogy menni fog, menni fog. Én megpróbálom bebiflázni, bár ahogy a vízre nézek, nehéz elhinnem, hogy én ebben nemsokára úszni fogok. Közelebb lopózom egy óvatlan pillanatban, de a vizet nem érintem meg. Nem tetszik na. Elfog a félelem már a parton állva. Dehogy megyek ebbe bele. Persze Viktornak nem szólok semmit, csak röhögcsélek bárgyún, meg nagyon leszidna, ha most beparáznék. Nézegetem a stéget: hogy fogunk innen elrajtolni 80-an? Ezen meditálok, miközben kinyit a depó, Viktor odaszól, hogy itt az idő bedepózni. Egykedvűen letolom a bringát, meg a cuccaimat, becheckolok, aztán lepakolok a 49-es rajtszámnál. A neoprén kint marad, meg az úszócuccom minden egyes darabja. Sapkát most nem fogok használni. Telnek a percek, közeledik a vég.  Igyekszem elképzelni, amint belegázolunk a stégről a vízbe, amikor Péter Attila technikai tájékoztatóját hallom: Start a gátról! Mi van? Gátról? Hogy fogok onnan a vízbe ereszkedni? Nincsen időm sokszor átgondolni ezt, mert megindul a tömeg, megyek én is gépiesen

Pantocsik Ferivel ereszkedünk a vízbe

Pantocsik Ferivel ereszkedünk a vízbe

 

Félek a víztől. Pont. Ez a gondolat kavarog a fejemben és ha nincsen ott a gát tetején Viktor, aki szívja a vérem azért ereszkedés közben, akkor lehet bele sem megyek a vízbe. Van még kb. 10 perc a rajtig. Kipróbálom élesben is a neoprént. Néhány karcsapás és nem süllyedek. Megállok és fennmaradok a víz tetején. Gyors és melltempót is csinálok, és mindkettő simán megy. Nem értem, mi történt, de átbillent valami. Nyugodt vagyok, magabiztosan intek ki a partra, bár Viktor nem ezt olvassa le az arcomról, ahogy látom rajta.

Megkapjuk a startjelet, felkavarodik a víz és elindul a tömeg. Még egyszer kinézek a partra, Viktor tapsol, muszáj lesz elindulnom, mert kinyír, ha most innen visszafordulok. Bátortalanul teszek néhány gyors tempót, egészen egyben van a mozgásom, mégis átváltok mellre. Nagyon messze van az első bója, amit meg kell kerülni. Érzésre haladok előre, bár a távolodó tömeg nem ezt támasztja alá. A bal oldali szemüvegem alá bemegy a víz, de néhány tempó után már nem érdekel. Tempózok, egyenletesen. Nem figyelek senkire, csak saját magamra. Rendezem a légzésem és semmivel sem látok többet, mint a Balatonban Keszthelyen, mégis sokkal nagyobb biztonságban érzem magam. Közeledik a bója és eddig ismeretlen érzés kerít hatalmába: élvezem az úszást. Melegség árad el a testemben, de nem ettől, hanem a tó felszínét ott jobban süti a nap. Majd megint egy hideg szakasz érkezik. Feltűnik mellettem valaki, nyilván lemaradt a startnál, mert nem tudom elképzelni, hogy lehagytam volna. Elmegy mellettem gond nélkül, innentől ő az etalon, próbálom tartani a kettőnk közötti távolságot. Kicsit kiábrándító, hogy ő aranyhal módjára fickándozik, gyors – hát – mell tempót váltogatja, szemmel jól láthatóan is élvezi minden percét az úszásnak. Mindegy, közben elértem az utolsó bójáig, hihetetlen, de már csak 50 méter. Megy a tempózás tovább, már azzal sem foglalkozom, hogy simán leérne a lábam, ha egyszer eljöttem, én a vízben csak úszótempóval közlekedem 🙂 Kiérek a partra, szédelgek, de nagy taps fogad, amit annak tulajdonítok, hogy az utolsót mindig mindenhol megtapsolják. Kiintek, mint egy profi és megyek a bringámhoz. Meglepődve tapasztalom, hogy még van bent kb. 3-4 bringa a depóban, de azt nincsen lélekjelenlétem megkérdezni Viktortól, hogy őket kiszedték vagy még a vízben vannak? Később megnéztem az időeredményeket: életem leggyorsabb 850 métere sikeredett egyébként.

Gyors öltözés (Péter Attila szerint igen lassú, talán még az esküvőmön is gyorsabban öltözött a menyasszony) és irány a bringapálya. Tekerek, az életemért. Megbeszéltük előre, hogy rajtam van az öv, de nem érdekel a bpm, a bringa második felétől kitekerem, ami bennem van. Nagyon tetszik a pálya, dimbes – dombos, pont mint a Sülysáp körüli szakasz, ahol mostanában edzeni szoktam. Pörög is a lábam, szépen kúszik felfelé az átlagsebesség mutatója, ami végül 26.9 km/h-nál áll meg (Béci, Miki: bocs a félretájékoztatásért). Kb. 8 embert előzök meg a bringán, ami véleményem szerint egész jó eredmény. A bringa befutójáról készült videó alább.

 

 

Úton a depó felé

Úton a depó felé

 

A futás 3 körös, a tóparti sétányon zajlik, ahol ugyanezen időben egy gyerekek számára megrendezett majális jellegű rendezvény is helyet kapott. Izgalmas dolog rohangáló gyerekek között menni egy jó időt. Próbálok még itt is előzni, sikerül is. Meglepően jó erőben érzem magam, talán beválik Viktor mondása: simán menni fog?

A 2. kör végén egy nem várt momentum kicsit kibillent a ritmusból és nagyobb tempóra ösztökél. A lenti videón hallható Szlaukó Róbert mondata:

 

Futok még egy kört a saját tempómban, majd csatlakozik hozzám Viktor, hogy az utolsó 1666 m igazán pörgős legyen. Meg is van az eredménye, 5:38 perc / km átlagtempóval végzem el a kiírt feladatot, ami a gps szerint 6 km inkább, mint 5.

Készül még egy befutó videó is.

 

befutó 1

 

 

 

Akit érdekel, a számok nyelvén is a verseny:

 

 

Abszolút 51. helyen végeztem, de vajmi kevéssé érdekelt ez a része, én ide teljesíteni jöttem, nem helyezésért. Persze, annak nagyon örülök, hogy nem utolsó lettem, de elsősorban a táv teljesítése, ezen belül is a víztől való félelmem legyőzése vagyis a démonjaimmal történő leszámolás motivált. Még ha az írásom elejéből nem is ez jön le esetleg.

Életem sokadik versenye volt ez, még akkor is, ha csak a futásokat számolom ide és a régi kézilabdás időszakot nem. És mégis, most először éreztem azt, hogy nagyon higgadtan, nagyon taktikusan, fejben végig nagyon erősen versenyeztem: odafigyeltem a frissítésre, jó pillanatban jó döntéseket hoztam és végig tudtam menni egy számomra egyenletes tempót, legyen az akármilyen alacsony ütemű is 🙂 Nagyon hasznos tapasztalás volt, nagyon kellett, hogy helyreállítsam a magamba vetett hitet, ami Keszthelyen majdnem elpárolgott. Csodálatos helyen (Deseda, még visszatérünk!), nagyszerű körülmények között versenyezhettünk, köszönet érte.

A kidepózást követően megnéztük Viktor másnapi bringapályáját, majd elfoglaltuk a szállást és vacsorát követően aludni tértünk. Másnap Viktor megküzdve a körülményekkel egy nagyon szép eredményt elérve teljesítette élete első féltávú IronMan versenyét, a tervezett augusztusi első versenyt megelőzően majd’ 2 hónappal. Ahol tudtam segítettem neki, igyekeztem jó inas lenni 🙂

A hétvége krónikájához tartoznak még storyk, amiket mindenképpen bele akartam írni a blogba, hogy kicsit színesítsem azért, ne csak egy sima leírás legyen az egész bejegyzés. Aztán rájöttem, hogy ezek ott, adott szituációban valóban viccesek voltak, leírva azonban se elejük, se végük: így megkímélem a kedves olvasót, akinek köszönöm, ha eddig eljutott a sarokban lévő X-re kattintás nélkül.

A két nap alatt sokat fordult velem a világ. Egy olyan közegbe nyertem betekintést, amibe sajnos nem sikerült belekóstolnom Keszthelyen. Nagyon motiválttá tett az egész hétvége, bizakodással tekintek előre.

Az élet nem áll meg, holnap reggel olimpia távú versenyt rendeznek Monoron, alacsony számú nevezővel. 🙂 Hétvégén pedig Balassagyarmaton indulok a Palóc Triatlonon, olimpiai távon.

Hálás szívvel gondolok azokra, akiknek köszönhetem ezt a számomra nagyon értékes versenyeredményt!

 

Fűzz hozzá véleményt!

Vélemény, hozzászólás?