Nőnapi Virág Futás 2015

10 Már

Mozgalmas héten vagyok túl: vasárnap még a Nyúlcipőbolt Budai Trail Reloaded terepfutáson próbáltam vitézkedni több – kevesebb sikerrel, hétfőn pedig már az uszodában ért a hajnal. 530-kor már Kispesten dideregve nyitottam az uszoda ajtaját és kerültem beljebb a melegbe. 6-kor nyit az uszi, de ilyenkor mindig kicsit korábban kinyitják az ajtókat, hogy a hideg elől be lehessen menni. Megérne egy misét, hogy  mindig 530 körül érkezem, de még sosem voltam első a sorban, de dobogós sem nagyon és mindig nyugdíjasok előznek meg…

Hátúszás és gyors volt a héten a menü. A hát nem nekem lett kitalálva. Egyszerűen nem találom a mozgást, ritmust, összhangot. Laci bá’ vért izzad és bár elpoénkodjuk a dolgot néha, azért látom rajta is a küzdelmet. Szerencsére az én arcomat tempózás közben nem látja, mert akkor aztán tényleg nem lenne őszinte a mosolya. Mindegy, csinálom becsülettel, olyan nincsen, hogy ha beteszem a melót, akkor nem tudok kivenni semmit sem.

Közben lett órám is a héten: Garmin 310XT, fel is avattam már mindhárom sportágban 🙂

Bringán még egyelőre csak görgőzöm. Schmidt Miki Barátom kérdezte, voltam-e már tekerni idén. Mármint kint. Hát nem. Itt az idő. Holnap külső csere és irány a szabadtér. Fokozatos terhelés mellett indul a felkészülés újabb szakasza, most már konkrét célversennyel az augusztusi főcél előtt: május 30, Keszthely Triatlon, Sprint táv.

A hét nagyrésze úszással telt, hétvégén azonban újabb erőpróba várt rám: Nőnapi Virág Futás 2015 a Hármashatár-hegyen. Családostul indultunk útnak vasárnap korán reggel: Angi Mama is futni szeretett volna, majd fotózni is beállt, Bogi meg a gyerekekkel játszóterezett, amíg mi virágokat gyűjtöttünk.

Az itinernek megfelelően a legfelső parkolóban álltunk meg és innen csúszkáltunk lefelé a Határ – nyereghez. Elsőre nem akartam hinni a szememnek: közösségi futás, de roskadoznak Csanya asztalai a batyus frissítéstől, jobbnál-jobb falatok és mosolygós emberek. Mindenki boldog, várja a futást. Ismerősök köszöntik egymást, mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz, igazi családias feeling. Németh Ádám iránymutatása után kikocogunk a reptérre és ott készülnek el a csoportképek.

De miért is Virág Futás? Mert a Hármashatár-hegyen kell megfutni 6 virágszirmot szimbolizáló útvonalat a különböző túristajelzések mentén. Az útvonal során begyűjthetsz egy papírvirágot, mintegy zsákmányként. Felébredt mindenkiben a vadász-szellem és belevetettük magunkat a itiner által jelzett útvonalakba. Mivel nincsen sorrend és teljesen szabadon válaszott a dolog, így minden útvonalon lehetett találkozni kezükben virágot szorongató emberekkel és mindenki mosolygott a másikra. 🙂

Szép sorrendben futottam a különböző távokat, amelyek között volt 1,3 km hosszú és 4,9es is. A futás egyik különlegessége, hogy minden szirom után visszatérhetsz a kiinduló pontra, ami egyben frissítőpont is. Ahogy Olivérrel beszéltük: valószínűleg több kalóriát fogyasztottunk el a frissítések során, mint amennyi elégett a futással 🙂

Az utolsó két körre hagytam azokat, amelyeket egy korábbi IM edzésem már majdnem bejártunk. Az Árpád kilátó felől futottam éppen a Határ – nyereg felé, amikor egy pillanatra nem a lábam elé figyeltem és a hegy megbüntetett. Akkorát estem, hogy csak úgy nyekkentem és csodával határos módon (nem kis lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot…) egy fél tigrisbukfenc után talpra ugrottam. Körbenéztem, ki látott, mintha nem lenne mindegy, konstatáltam, hogy ez a futás sem múlott el esés nélkül, majd tovább indultam. Az órám nélkül. Az ugyanis leszakadt a kezemről. Pánik a köbön, de megtaláltam, megszereltem és visszatértem a kiinduló pontra.

Utoljára maradt a legtechnikásabb rész, a siklóernyős rámpa körüli kőtenger. Készítettem itt néhány fotót:

2015-03-08 11.36.34 2015-03-08 11.36.27 2015-03-08 11.36.24
2015-03-08 11.24.09 2015-03-08 11.24.03 2015-03-08 11.17.08 2015-03-08 11.17.02

 

A rámpa alapvetően a hegy ezen részén a legmagasabb pont áll, mintegy 45 fokos szöget zár be a felső részéhez képest és arra szolgál, hogy a siklóernyősök elrugaszkodjanak róla. Alatta egy szakadék áll, néhány 10 méter mélységben gyakorlatilag légürés tér. Őszintén szólva jómagam nehezen tudnám rávenni a testem, hogy rálépjek. Amikor felértem éppen egy kisgyerek tartott a rámpa vízszintes részén a ferde rész felé. Volt kb. 2,5-3 éves. Tőlem olyan távolságban volt, hogy elkapnom lehetetlen lett volna, az apja az utolsó pillanatban nyúlt érte. Lenéztem a rámpa aljára, ahol a köveken kiskölykök játszottak. Egészen szürreális volt az egész szituáció. Beszélgetés mögöttem:

– Ez most valami gyerek bátorság próba?

– Inkább hülyeség teszt.

Végigmentem ezen a szirmon is, begyűjtöttem a virágot, majd a családot és a sárga félkör jelzésen felmásztunk a parkoló autóhoz. Mindenki kellően elfáradt, de nagyon jól éreztük magunkat: parédás időjárásban sportoltunk, játszottunk!

Mama fényképezett is, néhányat feltöltöttem:

 

 

 

Hazafelé ugyan majdnem elgázoltunk egy gyalogost, aki a piros jelzés ellenére lelépett az úttestre, de az elégedettség érzése még mindig bennünk van. Célomat elértem: amikor tudtam futottam, próbáltam a séta mennyiségét minimálisra csökkenteni.

Nem szoktam külön a tracket kitenni, most is csak a forma miatt vágom ide be, egyébként minden edzés adatom a lap jobb oldalán a tetszőleges ikonra kattintva megtekinthető.

Fűzz hozzá véleményt!

Vélemény, hozzászólás?