I. Monori Országúti Triatlon, Sprint táv

24 jún

Ha csak pusztán az eredményt nézem, akkor korosztályos I. hely és abszolút I. hely. Igaz, már ébredéskor garantálva volt ez a szép eredmény, tekintve, hogy csak egyedül indultam a versenyen. Mondhatni háziverseny volt.

Kaposvárra készülve muszáj volt magamnak is bizonyítanom, hogy képes vagyok valóban a három sportot egymás után űzni. A bringa – futás párosra már több példa volt, de az úszás – bringa – futás triumvirátussal most próbálkoztam igazán először.

Tegnap este szépen összekészítettem minden cuccomat, reggel elaludtam, így késve indultam Monorra az uszodába. Elhatároztam, hogy kipróbálom, milyen bringás gatyában úszni, mintegy modellezve a majdani Palóc Triatlon körülményeit. 26:06 alatt úsztam a 750 métert, ami nem jó eredmény, de azt nézve nagy előrelépés, hogy a 30 hosszból 16 volt csak mell, a többi gyors. Saját magam szemszögéből sokat léptem előre.

Úszás után egy gyors “depózás” a kocsi csomagtartójában (csokis műzliszelet frissítés gyanánt), majd áttekertem Gyömrőre. Iszonyat szembeszél, gyalázatos sebesség jellemezte az első felét a távnak. És első lépésként leesett a láncom is. Nem figyeltem, hogy a bepakolásnál az első váltót megnyomtam, így bepattintottam a cipőm, jól rátekertem a pedálra, aztán majdnem előre buktam. Megszereltem a láncot, olajos kezemet a gatyámba töröltem, majd tekerni kezdtem. Visszafelé már sokkal jobb volt és végül sikerült egy 25 km/h átlagtempót csinálni, ami nem is olyan rossz véleményem szerint. Átlagpulzus: 141 bpm.

Bicikli után egy sokkal gyorsabb depózás megint a csomagtartóban (Powerbar energiaszelet és BioTech Magna Shot, illetve BioTech Energize Iso ital), majd indulhatott a futás. Az első néhány 100 m nem volt finom, csipkedett a görcs finoman, de nem foglalkoztam vele. Aztán átfordult valami, valószínűleg leért a megfelelő helyre a magnézium: varázsütésre elmúltak a görcsök, maradt a jóleső fáradtság. Ránéztem az órára: 5:40/km körüli átlagott mutatott és 155 bpm körüli átlagot. Nem rossz. Rátettem még egy lapáttal, és végül 5:37/km átlaggal finisheltem.

Összességében nagyon boldoggá tesz, hogy (igaz, nem nyílt vízen), de mégis megcsináltam a szombatra kitűzött távot. Ez az önbizalmamat is természetesen növeli (erre mondaná a Feleségem, hogy nem mintha azzal eddig baj lett volna :)), de azért alázattal állok továbbra is a verseny rajtjához majd. De annak tudatában, hogy ezt a távot már egyszer leküzdöttem. Fizikai akadálya tehát nincsen a teljesítésnek, a pszichikai gát legyőzésében pedig most lesz jelenlévő és távolról erőt adó segítségem is.

Kaposvárról jelentkezem legközelebb! 🙂

 

Fűzz hozzá véleményt!

Vélemény, hozzászólás?