Börzsöny Trail 2016

15 jún

(Majdnem) Tökéletes hétvége volt. Előre eltervezett frissítési procedúra, PK futás, időben érkezés, csodálatos futóidő, minimális sár (már a tavalyi Naszályhoz képest), jó társaság stb. De ne rohanjunk ennyire előre.

Nem titkoltam és eztán sem fogom, hogy 2015-ben megharagudtam a Terepfutás.hu-ra. Történt, hogy volt egy nevezésem nem is tudom már melyik versenyre, közbejött egy sérülés és nem tudtam már áttenni egy másik alkalomra. Persze, lehet követ dobálni és elmondani, hogy benne van a versenykiírásban, amivel egyet is értek, csak akkor nekem abban a pillanatban ez nagy érdeksérelem volt és eldöntöttem, hogy bojkottálom az eseményeiket.

Igen ám, de láttam, hogy ezeket az eseményeket nélkülem is megrendezik. Ez volt az igazi mélyütés 🙂 Eljött a 2016 és eldöntöttem, hogy teszek még egy próbát a Nyúlcipőbolt Traileken. Az első állomás a Börzsöny Trail. Az első olyan komolyabb verseny, amire edzővel készültem fel ( Moós Gergő) és az első olyan verseny, amelyre kifejezett taktikám volt, ami jelen esetben a pulzusszámom maximalizált értékeit jelentette. Ennek megfelelően egészséges izgalommal vártam a verseny napját.

El is jött június 12. Illetve nekem már 11-én este megkezdődött, mert a gyerektől megint sikerült valami hasmenéses vírust bekapni, aminek eredményeképpen az utolsó órákat a mosdóban töltve próbáltam ráhangolódni a futásra. Furcsa tanulság, hogy nem voltam erőtlen, kedvetlen, csak kellemetlenül éreztem magam és kész.

Csodával határos módon tökéletes időzítéssel érkeztünk meg Diósjenőre, ahol pillanatok alatt átvettük a rajtszámunkat és készülődtünk a Spartan Communitys fotózásra. Amiről aztán lemaradtunk, hiába álldogáltunk 2 méterre tőlük Spartan Races pólóban. Mindegy. Túlestünk a kezdeti megilletődöttségen, láttuk, hogy a dolgok mennek előre, a Crew elhagyta a rajtzónát, hogy előkészítse a váltópontokat, így mi is lassan harci díszbe öltözve vártuk a rajtunkat. Magamhoz nem híven minden rendben volt: izo betöltve, víz kulacsban, csokik és gélek a táskában, óra talált gps jelet, ruhám rendben. Dömével megbeszéltük, hogy mindenki a saját tempóját futja, aztán majd örömködünk a célban.

Ennek megfelelően indultunk neki a 24 km-nek. A pulzusom az egekben volt már az elején, egyszerűen nem tudtam a kívánt zónában tartani, bele bele sétáltam, ha úgy alakult. Az első 1.5 km után vettem észre, hogy az érzékelőt fordítva tettem a pántra. Kicsit fellélegeztem, azt hittem, ettől majd megjavul a dolog, de sajnos nem így lett.

A 2. vagy 3. emelkedőn Kecskés Timit vettem észre magam előtt, oda is szóltam neki, majd a következő lehetőségnél lőttünk is egy közöt fotót. Timivel majd minden terep versenyen valamilyen interakcióba kerülök, legutóbb ő navigált a Naszályon telefonon keresztül. 🙂

Timivel

Robogtam tovább, egyáltalán nem éreztem, hogy fáradnék vagy fájna valami, ugyanakkor nem mertem tartani a frissítésre megadott paramétereket, mert a hasmenés, mint Demoklész kardja lebegett felettem. Már az elején elhatároztam, hogy sokat nem számolgatok, mert a 10:00 perc / km tempónak egyszerűen meg kell lennie, ha végig sétálok is. Azt ugyanakkor eldöntöttem, hogy ahol lehet ott futni fogok, ahol azonban kiugrik a pulzusom, ott inkább sétára váltok és eszem – iszom. Ez a taktika egészen addig a pontig nagyon szépen működött, amíg utol nem értem Paule Timit, aki rákérdezett mennyi az idő, mert 12:40-kor bezár a Királyházi frissítőpont és úgy nehéz lesz dugókázni, tehát ki éppen nem zárnak, csak mért eredményem nem lesz. Nos, volt még egy óránk, ami alatt kb. 6 km-t kellett megtennünk. Kezdetét vette egy kisebb rohanás, aminek a végén örömmel “dugtam” egyet.

patak_1

patak_2

A Királyházi frissítő és dugó pont kb. 13 km környékén volt. Tudtam, hogy az igazi sz***s csak most következik, Gergő kifejezetten felhívta a figyelmem, hogy 13,5 – 18 km között lesz egy brutál szint, itt nagyon óvatosan csak. Ne csapjam szét magam, mert utána majdnem ugyanennyi lejtmenet is lesz, ott meg jó lenne koncentráltan, combot nem kivégezve leérni.

Fejes Laci. Ha már megjegyeztem, hogy megemlítelek a blogban. Ezúton is köszönöm, hogy keresztül “zavartál” a sártengeren és a bokáig érő vízen, aminek a “jótékony” hatását éreztem a következő kilométereken 🙂 Életem leghosszabb 4-4,5 kilométere volt. Azt gondoltam, soha nem lesz vége. Belekeveredtem egy 5-6 fős csapatba, egymást kerülgetve adtuk egymásnak a vezető pozíciót. Jó érzés volt legalább arra a cirka 1 órácskára úgy érezni, hogy én is amatőr terepfutó vagyok. Nagy nehezen felértünk a tetejére és végre elindult a lejtmenet. Egy jó darabon én vezettem a sort, aztán amikor egy lány elesett, miután megelőzött engem, óvatosra váltottam inkább.

Nagyón jólesett lefelé jönni végre, 140 alatti pulzussal, nagyon odafigyelve, 7 perc / km körüli kilométereket diktálva ereszkedtem a falu felé. Menet közben az korábban eleső lányt még életben tartottam egy tartalék csokival, aztán nagyon örömmel konstatáltam, hogy beértem a faluba. Nem gondoltam, hogy a falu szélétől ilyen messze van az általános iskola 🙂

Szintidőn belül beértem, nagy meglepetésemre kaptam egy szép érmet, lehuppantam és már csak a várakozás maradt és a boldog elégedettség érzése.

A verseny és annak körítése megint ultra szuper volt. Ennyi pénzért jelenleg Magyarországon csak a terepfutás.hu csinál ilyen minőségű versenyt. A frissítő asztalok kínálata, az érem, a célban az ellátás (gulyás, tészta vegáknak, kóla, iso, banán, víz stb) mind-mind olyan magas nívót ad a versenynek, hogy az egyszeri futó jókedvvel és pozitív dolgokkal feltöltődve hagyja hátra a helyszínt.

érem

Az edzői utasításokat majdnem maradéktalanul betartva futottam egy nagyon jót a Börzsönyben vasárnap. A legfontosabb volt, hogy jól érezzem magam, teljesítsem, amit elvárok magamtól. Ez összejött. De azért jövőre visszajövök javítani az időeredményen 🙂

A képekért köszönet: terepfutás.hu, Kecskés Timi 🙂

UPDATE: nagyon nagy királynak éreztem magam, mert hétfő reggel alig éreztem valamit az előző napi megpróbáltatásokból. Szökellő szarvas módjára közlekedtem, puha párnákkal a talpacskáim alatt. Kedd reggelre elvesztem, odalett a két combom és a farizmom: megérkezett a robot mód, ami most rajtam is lesz néhány napig. Azonban még ezt is mosolyogva viselem most 🙂

Fűzz hozzá véleményt!