Amikor már nagyon kell

11 okt

Továbbra is Spar maraton, Ekiden váltó.

Vasárnap reggel, a rajt előtt még okosan betoltam egy 0,75 literes zoxigénnel dúsított italt, jó lesz az, úgyis szomjas vagyok.

Elbúcsúztunk a lányoktól Futóbékával, gyerünk a váltópontra. De mivel? BKV? Futóbéka: én bizony fel nem szállok, menjünk gyalog. Magamban: Margit,nooormális? Neki: ok, menjünk. És elindultunk gyalog az 56-osok teréről a Lánchíd pesti és budai hídfőjéhez…

Egy dologgal azonban nem számoltunk: amit reggel bevittünk ital, távozni készül hamarosan. Tudtátok, hogy az egész Andrássyn hosszában végig egyetlen nyilvános wc van és az is zárva? No, vasárnap már minden megoldás eszünkbe jutott. A legdurvább a pisiljünk a kukába mondat volt. És amint ez elhangzott, találtunk egy olyan kukát, amely szét volt nyílva.

A Nicsak ki beszél wc-s jelenete ugrott be nekünk, amikor a wc kitátja a száját és várja a pisit. 🙂

A Balett intézet mellett már majdnem elveszítettük a fejünket és az első mellékutcában intéztük a dolgunkat. De győzött a józan ész a kb. 150 kilós motoros rendőr látványa. Tovább mentünk, de már csak kínunkban mosolyogtunk.

A Bajcsy – Andrássy sarkán kaptunk egy használható ötletet: menjetek az Erzsébet téri bokrok közé. Átnéztünk és ebben a pillanatban megjelent kb. 3500 – 4000 futó és elállták az utat. Nem volt mit tenni, beálltunk a sorba és szépen elkocogtunk a fordítóig, majd onnan tovább a bokrokhoz.

Egyébként a Lánchíd nagyon messze van a Hősök terétől, gyalog. 🙂

Fűzz hozzá véleményt!

Vélemény, hozzászólás?